Megjelent a Köznevelés 2004. (60. évf.) 27. szám 23. oldalán

Haza – tér – kép

 

Mintha csak tegnap történt volna, hogy 1975 tavaszán a pusztaszeri helyközi autóbuszt ötödikeseimmel lekésve, megvigasztaltak a szegediek: ne sajnálja tanár úr, nem az az igazi! Kiderült: rosszul tájékozódtam. Ópusztaszerre, az új nevű ősi emlékhelyre, ahol akkoriban folytak az ásatások, már nem maradt időnk kibuszozni. Azóta mindenki odatalál, hazatalál.

            Ma már nincs e honban ember, aki elvétené a helységnevet, aki ne tudná, hogy Ópusztaszer hazavár! A jelige szép, kettős értelmű második szava nemcsak invitál, hanem hitelesen szólítja meg a lélekben mélyen gyökerező magyarságunkat.

Ópusztaszeren, a Szegedi Kapu mellett a tájvédelmi körzet térképe óriásplakátokat helyettesítő jelenlétével mutatja, hogy óvott helyre érkeztünk, s emellett adatokkal szolgál az itteni élővilágról, környezeti értékekről. Közvetlenül a kaputól jobbra informatív helyrajzi vázlat ad előzetes tájékoztatást az Emlékpark látnivalóiról. A folyamatos gyarapodás következtében ez utóbbi mindig hiányos! Jövőre például a földosztás 60. évfordulóján a rég várt agrártörténeti kiállításnak kellene rákerülnie.

            Meglepően hiányzik azonban az a térkép, amely megmutatja az Emlékpark elhelyezkedését az országban, a Kárpát medencében! Aligha akad olyan kirándulást vezető tanár, legyen földrajzos, történész vagy bármely szakos, aki ne tudna azon a helyszínen hasznosítani egy jó nagy méretű, országhatárokkal is ellátott domborzati térképet, összekötvén a szűkebb pátriát a tágabbal, s benne legfontosabb nemzeti emlékhelyünkkel, Ópusztaszerrel.

A térkép nem csupán racionális információkat hordoz, nem csak illusztráció, vagy díszítmény, s nem csupán egy az eszközök közül. Éppen Ópusztaszeren lehetne – segítségével – hatékonyabban megmutatni, hogy nemcsak térkép e táj! Az alapító gondolat a nemzeti önsajnálat emlékműveitől eltérően a népi-nemzeti teljesítményt, a teremtett életet kívánta bemutatni Ópusztaszeren. Vajon miért ne lehetne mindezt vizuálisan is, az 55 hektárt, vagy a tájvédelmi körzet perspektíváját meghaladva beilleszteni a hazánkról alkotandó képbe?

 

                                                                                                                                             V L